Barát vagy ellenség? - Fémdetektor használat hazai helyzetképe és törvényi szabályozása

 A 90-es évek végétől már a civilek számára is könnyen elérhetőek lettek a különféle gyártmányú és tudású korszerű fémdetektorok. Ettől kezdve robbanásszerűen megnőtt a fémkeresőzést hobbi szinten művelők tábora.

Ezt a folyamatot tovább gyorsította az internethasználat széleskörű terjedése is, hiszen a gomba mód szaporodó fémkeresős fórumok igen közkedvelt és látogatott virtuális találkozó helynek számítottak a régészet iránt érdeklődők számára. 

Persze egy drága műszer birtoklása még édes kevés a sikerélményhez. A hatékony kereséshez kiváló helyismeret, és rengeteg kutatásra fordított idő szükségeltetik. A Google műholdas térképet vizsgálgatva először olyan egyszerűnek tűnik minden... Majd később a terepre érve kissé megszeppenve szembesülünk azzal, milyen apró hangyák is vagyunk a végtelenbe nyúló hatalmas térben. A nagy többség persze igen hamar feladja. Néhány sikertelen próbálkozást követően általában beleunnak a mindenütt jelenlévő újkori fémhulladék gyűjtögetésébe és sikerélmény híján rövid úton megszabadulnak feleslegessé vált műszerüktől. Létezik azonban egy fanatikus réteg aki télen-nyáron megszállottan kutatja a határt, éjszakákon át böngészik a régi katonai térképeket és a régészeti topográfiát. A domborzati adottságokat szemlélve hamar rááll a szemük az egykori megtelepedéseket sejtető helyekre, szórvány cserépedény maradványokra. Általában nem sokáig várat magára az első tálkapénz, Ferdinánd dénár, ütött-kopott pecsétgyűrű, római fibula... Innen már nincs megállás. A kincskeresés élménye ugyanolyan függőséget okozhat, mint sokaknál a játékszenvedély vagy a sportfogadás soha véget nem érő izgalma.

Az illegálisan tevékenykedő tapasztaltabb detektorosok tábora az utóbbi években látványosan kétfelé szakadt. Egy részük magányos farkasként, leginkább hétvégén a saját örömére  járja a határt. Házi magángyűjteményét és "archeológiai ismereteit" folyamatosan gyarapítva végzi áldásosnak koránsem mondható tevékenységét. A másik "sötétebb oldal" már sokkal pusztítóbb. Ők csapatban dolgoznak és régészeket megszégyenítő ismereteik, modern eszközeik birtokában rabolják végig kis hazánk legféltettebb régészeti lelőhelyeit. Talált kincseiket kiszakítva eredeti helyzetükből, aukciós weboldalakon vagy orgazdák közreműködésével értékesítik általában külföldön, busás haszon megszerzése mellett.

Szerencsére a műkincstolvajoknak már egyre nehezebb a dolga. Néhány éve jelentős mértékben módosított örökségvédelmi törvényi szabályozás rendelkezik a fémdetektor használat szigorú feltételeiről. Az új rendelkezés lényege nagyon leegyszerűsítve: Bárki vásárolhat és birtokolhat fémkereső műszert, de azt még a saját udvarában sem használhatja legálisan. Minden a földből előkerült régészeti korú lelet megtalálását be kell jelenteni a területileg illetékes múzeumnál, hiszen azok az állam tulajdonát és kultúrális örökségünk részét képezik. Aki nem így jár el az kiemelt szabálysértést követ el, és mindez komoly összegű örökségvédelmi bírságot, súlyosabb esetben szabadságvesztést vonhat maga után.

A szigorított törvényi szabályozás persze kevésbé tartja vissza a megélhetési fémkeresőket. Néhány évvel ezelőtt még fényes nappal is gond nélkül fosztogatták a lelőhelyeket. A kutya sem törődött velük. Szerencsére ma már más szelek fújnak a határban. Az örökségvédelmi hatóságok felismerve a visszafordíthatatlan, és mérhetetlen károkat okozó jelenséget, az egész országra kiterjedő intézkedéseket vezettek be annak visszaszorítására. A rendőrséget, a természetvédelmi őröket, mezőőröket, polgárőröket megfelelő tájékoztatással látják el annak érdekében hogy a határt járva könyebben megkülönböztessék a fémdetektoros kincsvadászt a motoros kaszát lengető közmunkástól.

Szerencsére az illegális fémkeresős tevékenység már a médiában is gyakran terítékre kerül, így a hétköznapi polgárok is egyre inkább képben vannak ha a gépkocsiból kipillantva fémdetektort használó személyt fedeznek fel a távolban.

Ezzel szerencsére még nincs vége a történetnek, hiszen a fentebb említett fanatikus fémkeresős tábornak létezik olyan jószándékú törvénytisztelő rétege akik felszerelésüket, tapasztalatukat és szabadidejük jelentős részét örömmel áldozzák fel annak érdekében, hogy törvényes keretek mellett hódolhassanak tovább szenvedélyüknek. Aki ezt nem teszi meg és nem hagy fel az illegális fémkeresős kutatással, az előbb vagy utóbb komoly bajba kerülhet. Egy szürke hajnalon könnyen arra ébredhet hogy a készenléti rendőrség tart zajos ébresztőt és házkutatást az otthonában. Ez nem annyira vicces, főleg ha az álmukból felvert rémült csemeték is végignézik az egész megalázó felhajtást...

Jó néhány hazai múzeum és civil kezdeményezésekre nyitott régész szakember a külföldön már sikeresen működő mintát véve alapul megpróbálja integrálni és önkéntes segítőként törvényes keretek betartása mellett közösen végzett kutatómunkába vonni a fémkeresősöket. Ennek a gyakorlatnak máig számos ellenzője van régész szakmai körökben is, de a látványos eredmények és pozitív tapasztalatok hatására egyre több múzeum tár ajtót az azon kopogtató civilek számára. Néhány éve hazánkban is megalakult a Közösségi Régészeti Egyesület. Az ahhoz csatlakozó civilek és szakemberek az Örökségvédelmi hatósággal karöltve közös erővel próbálják a dolgot hazai viszonylatban is jól működő keretek közé szervezni. Többek között ez a blog is a múzeumbarát fémkeresős tevékénység népszerűsítését célozza meg kézzel fogható látványos eredményeink szélesebb körű bemutatása mellett.